2017. május 23., kedd

Prológus

- Fejezd be a bámulást, és dolgozz! Nem érek rá örökké! - ripakodok rá a lányra. Nem hiszem el, hogy pont erre a koncertre egy amatőrt küldenek sminkelni!
- A..azonnal, sa..sajnálom, de még nem találko... - szabadkozik, de unom a kifogásokat, közbevágok.
- Nézd, Kislány. Ha profikkal akarsz dolgozni, hagyd abba a fangirl-üzemmódot, és figyelj a munkádra. Nem érek rá egész nap gyerekeket pesztrálni.
Összefonom karjaim, és unott arccal figyelem, ahogy elhallgat, és visszatér az arcom pacsmagolásához. Istenem, ajánlom, hogy tényleg jó munkát végezzen. Andrea legalább tudta, hogy kell egy hozzám hasonló sztárt sminkelni. Erre persze, pont most megy el szülni, meg olyan badarságokkal foglalkozni, mint a család. Helyette pedig egy ilyen kis csitrit szereznek. Istenem, mindjárt kidobom a taccsot tőle, ez már tényleg szánalmas.